Prém Jenő
1928-2014

1928. november 26-án Tornaszentjakakabon született, de Őriszentpéteren, az őriszentpéteriekért, az Őrségért élt, úgy, mintha ő is itt látta volna meg a napvilágot. 16 évesen – leventeként - orosz hadifogságba került, ahol négy évet töltött. Hazatérése után szülői indíttatásra az esztergomi Erdészeti Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, majd a soproni Erdészeti Technikumban fejezte be. Később jeles eredménnyel erdőmérnöki diplomát szerzett a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. Kőszegen és Szombathelyen is dolgozott az Erdőgazdaságnál előbb kerületvezető erdészként, majd erdőművelési előadóként.

1964-ben került Őriszentpéterre erdészetvezetőnek. Munkaköri feladatai mellett először tanácstagként, majd tanácselnök-helyettesként vett részt a község életében. 1973-tól nyugdíjba vonulásáig a Nagyközségi Közös Tanács elnöki tisztségét töltötte be. Hivatali ideje alatt sok fontos településfejlesztési tevékenység valósult meg. A térség kulturális fejlődését is szorgalmazta, ennek bizonyítéka az Őrségi Baráti Kör megalakítása, melyet alapító elnökként élete utolsó pillanatáig nagy elhivatottsággal vezetett. Kezdeményezte Nemes-Népi Zakál György az ”Eőrséghnek leírása” című művének kiadását. Ez az első magyar tájmonográfia, az Őrség máig egyetlen ilyen témájú teljes feldolgozása.

Hitvallása szerint a természet és az épített környezet együtt formálják az őrségi táj archaikus képét. Szalafőn, a Pityerszeren található őrségi népi építészeti műemlék-együttes látogathatósága az ő diplomatikus, a tulajdonost meggyőző érvei alapján vált lehetővé az 1970-es évek elejétől. Nevéhez fűződik a zeneiskola megalapítása, működtetése is, a sok tehetséges tanuló és a szülők örömére. Az élet már bebizonyította, hogy érdemes volt, hiszen vannak olyan egykori tanítványok, akik élethivatásként is a zenét választották.

Elkötelezett természetvédőként neki köszönhető a szalafői „őserdő ” megóvása, kísérleti területté nyilvánítása. Jelentős szerepe volt abban is, hogy 1978-ban az Őrség tájvédelmi körzet lett. Az Őrségi Nemzeti Park alapítását kezdetektől támogatta. Környezetvédelmi tevékenységéért 2002-ben Pro Natura díjjal tüntették ki. 2005-ben megkapta Őriszentpéter város díszpolgári címét. 2014-ben, 86 éves korában elhunyt.

Példaértékű életét és munkásságát pár szóban így foglalta össze: „Tettem, amit kellett, tettem, amit lehetett, tettem, amit tudtam.”